На постаменте – строчка из Шандора Петефи: «Дудочка из ветки плакучей ивы…». Или «флейта, флейточка». Или «грустной ивы».
Делалась скульптура как надгробие актрисы Луизы Блахи (1850–1926). Но установлено на кладбище Керепеши сооружение куда более монументальное… Город купил работу у скульптора в 1929-м, с 2006-го она стоит на площади Елизаветы в центре Будапешта.
Petőfi Sándor verse:
KIS FURULYÁM SZOMORÚFŰZ ÁGA…
Kis furulyám szomorúfűz ága,
Temetőben szomorkodik fája;
Ott metszettem azt egy sírhalomról,
Nem csoda, hogy oly siralmasan szól.
Ott hunytál le, kedves szép csillagom!
Ragyogásod többé nem láthatom.
Hogyne volna hát sötét világom!
Hogy volna hát élni kivánságom!
Hazaballag nyájam estefelé,
Én ballagok a temető felé,
Kél a holdnak halovány orcája,
Kél furulyám epedő nótája.
Addig epeszt a bánat engemet,
Addig-addig nyögöm keservemet:
Míg egyszer a hanggal egyetemben
Lelkem is a másvilágba reppen.
Diószeg, 1843. október 15-31. között
