Пушкина все помнят? А это по-венгерски, перевод: András Soproni
Téli reggel
Fagy és verőfény; pompás hajnal!
S te szenderegsz még, drága angyal –
Ébredj, elmúlt az éjszaka:
Álomtól ittas pillád tárd ki,
S észak Auróráját köszöntni
Jelenj meg, észak csillaga!
Emlékszel, este hóvihar dúlt,
Az égen vak homály kavargott,
A hold sápadtan bujdokolt
Komor felhők közt. Jött az éjfél,
S te bánatosan üldögéltél.
De nyisd ki most az ablakot:
Az ég azúrkék boltozatja
Alatt fehérlik elsimulva
A hó szikrázó szőnyege,
Csupán a gyér liget sötétlik,
A fenyves zöldell, s dértől fénylik,
És csillog a patak jege.
Szobánk borostyán fényben úszik.
A tűz vidáman pattog, izzik,
És száll a füst az ég felé.
Oly jó tűnődve elheverni.
De mondd: nem kéne béfogatni
A barnánkat a szán elé?
Míg szánunk friss havon iramlik,
Barátném, élvezzük ki addig
tüzes lovunk hogyan szalad,
látván csupasz mezőt, a kertet,
a lombja vesztett erdőt, berket,
S a nékem kedves partokat.